Szemtorna

A szemizmok edzésére és erősítésére dolgozták ki és használják a szemtorna ábrákat. Az izmok, különösen az íriszizom erősítésével megtanuljuk a pupillán át a retinára jutó fény mennyiségét szabályozni. Ezt a képességet tökéletesítve juthatunk el azoknak a finom fénykisugárzásoknak az észleléséhez, amelyeket egyébként nem érzékelünk.  A szemtornagyakorlatok erősítik a szemizmokat, így színesebb lesz a képalkotás, finomabb a fényérzékelés. Mint, minden fizikai gyakorlatot, ezt is lassan és erőltetés nélkül kell kezdeni, anélkül. hogy túlfárasztanánk magunkat vagy fejleszteni kívánt szemizmainkat. Az a legjobb, ha a gyakorlatokat naponta lehetőleg kétszer, 10-15 percig végezzük. Összesen ennyi időt kell rászánni, hogy eredményt érjünk el.  Mind a négy ábra elkészíthető közönséges iskolai rajzpapírból. Vágjunk ki mintegy 45 x 45 centiméteres lapokat, de a méreteket nem kell szigorúan betartani. Az a lényeg, hogy jól lássuk az ábrákat, amelyeket magunktól mintegy 2-2.5 méteres távolságra kell a falra akasztani. A gyakorlathoz szemmagasságban rögzítsük az ábrákat, ha ülve fogjuk végezni, akkor ehhez állítsuk be. Az ábra körül ne legyen más a falon, ami elterelhetné a figyelmünket. A legjobb a sima fal. Az ábra ne legyen tőlünk 2.5 méternél távolabb.

1. A spirál

Ez az ábra fejleszti az íriszizmokat, erősíti a látás mélységét, és elősegíti a két szem együttes munkáját. A legtöbb dolgot mind a két szemünkkel látjuk; amikor ránézünk valamire, mindkét szemünk arra fókuszál. Amikor tekintetünket egy közeli tárgyról egy távolira irányítjuk vagy fordítva, akkor a szemizmok úgy változtatják meg a lencse alakját, hogy érdeklődésünk új tárgya kerüljön a retina fókuszába. Ahogy idősebbek leszünk, a szem számára egyre nehezebb a távoliról a közelire váltani. Ennek azonban nem kellene így lennie.  A gyakorlatnál irányítsuk figyelmünket a spirál közepére, arra koncentráljunk. Lássuk olyannak, mint a spirál alkotta alagút végén lévő pontot. A pontra irányított figyelmünket úgy húzzuk vissza, hogy ezzel a belső pontot is kifelé húzzuk. Aztán váltsunk és engedjük, hogy ismét a pont húzza be a szemünket. Lassan, ki és be. Mentálisan lássuk úgy, mintha a spirált magunkhoz húznánk, majd visszaengednénk. A spirál lassan háromdimenziós jelleget ölt. Ha nem boldogulunk vele, akkor irányítsuk figyelmünket a spirál külső kerületére, annak mentén haladjunk befelé, amíg el nem érjük a középpontot. Ekkor irányt  változtatva engedjük, hogy tekintetünk kitaláljon a spirálból. Rendszerint a második-harmadik próbálkozás után kezdjük érezni a ki-, illetve a behúzóhatást. A gyakorlatot 3-4 percig végezzük, ne tovább. Érezni fogjuk, hogy a szemizmok állandóan dolgoznak. Ha megfájdul a szemünk, vagy feszít, azonnal hagyjuk abba a gyakorlatot.

2. A színtisztasági ábra

Ez az ábra fehér alapon 15 centiméteres átmérőjű, színes korongból áll. Lehetőleg minél több színes korongot készítsünk, használhatunk hozzá színes papírt, de textilmaradékot is. Három színre mindenképpen szükségünk lesz: pirosra, sárgára és kékre. A gyakorlat még eredményesebb, ha szivárvány mind a hét színéből készítünk korongokat (piros, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és lila). Annyi színt és árnyalatot használhatunk, amennyit csak akarunk.  Ezzel az ábrával arra szoktatjuk a retinapálcikákat, hogy azokat a finom színeket is felismerjék, amelyeket általában nem érzékelnek. Komótosan helyezzük el magunk előtt az ábrát, és mindig egy-egy színt erősítsünk a közepébe. Lágyan nézzük 5-10 másodpercig. Ha az adott színnek van valami sajátos neve, akkor gondolatban mondjuk ki, miközben a színt nézzük. Ezzel a finom színvariációk felismerését és azonosítását tanuljuk. A gyakorlatot megszakításokkal végezhetjük, például tévénézés közben tartsuk kéznél az ábrát, és a hirdetések alatt gyakoroljunk egy kicsit.  Amikor ezzel az ábrával végezzük a szemtornát. mindig akasszunk mellé a falra egy üres, tiszta fehér kartont is. Az üres lap mérete legyen ugyanakkora, és azonos magasságban, a színtisztasági ábrától mintegy 30 centiméternyire helyezkedjék  el a falon. Összpontosítsuk figyelmünket a színes körre,  és próbáljuk meg háromdimenziósnak látni, mintha gomb vagy homorú félgömb lenne. Alkalmazzuk az előbbi gyakorlatnál megtanult húzó mozgást. Hagyjuk, hogy a kör közepe behúzza a szemünket a homorú félgömbbe, majd húzzuk vissza a középponttal együtt, amitől gömbnek látjuk a korongot. Ismételjük ezt a gyakorlatot, amíg úgy nem érezzük, hogy ki-bejárunk a kerek lyukon.  Tekintetünket ezután irányítsuk a korong peremére, és lassan vigyük körbe a kör kerületén, az óramutató járásával megegyező irányban. Végezzük el ezt a körzést négyszer-ötször, majd ugyanennyisszer az ellenkező irányban, ügyelve rá, hogy szemünk mozogjon, és ne a fejünk.  Amikor mindkét irányban elvégeztük a körzést, tekintetünket hirtelen irányítsuk az üres lapra. Általában az előbbi ábra utóképét fogjuk látni rajta (lásd az alul található ábrát), de ez nem az aura része. Az utókép lebegni látszik a papírlap vagy szemünk fókusza előtt. Az utókép azt jelenti, hogy a retina pálcikáit és csapjait erős inger érte. Tartsunk szünetet és figyeljünk, hogy milyen hatást észlelünk. Ha semmi sem történik, akkor ismételjük meg a gyakorlatot, mielőtt áttérnénk a következő színre.  Az utóképjelenség részeként tapasztaljuk a kiegészítő színeket. Gyakran előfordul. hogy a fehér lap előtt a színes korongot a kiegészítő színében látjuk, amely a szín asztrálmegfelelőjéhez hasonlítható. Mivel a rezgés az élet finomabb síkjaira is áttranszponálódik, a frekvenciája többnyire arra a hullámhosszra vált át, amelyik inkább annak a síknak az energiáját tükrözi. Ami a fizikai síkon pirosnak látszik, az az asztrálsíkon zöldben jelenik meg. A fényspektrumon belül ezek ellentétes, ún. komplementer színek, de valójában csak a frekvenciájuk különböző. Ugyanaz az energia különböző frekvenciákon jelenik meg az élet különböző dimenzióiban. Ezt nevezik az átfordítás törvényének vagy tükörhatásnak. A tükörben a képmásunk jelenik meg, de fordított helyzetben, szembefordulva. Amikor olyan finom dimenziókat tapasztalunk meg, amilyen a létezés asztrálsíkja, ugyanez a hatás érvényesül.  Ne felejtsük el, hogy minden sík és minden energia kölcsönösen egymásba hatol a fizikai síkkal, ami rajtunk és bennünk fejti ki hatását. Ezért, amikor azon dolgozunk, hogy kifejlesszük magunkban az auratér észlelésének és értelmezésének a képességét, ezeket a finom dimenziókat is egyre jobban tudatosítanunk kell. Később tapasztalni fogjuk, hogy az utóképet más színek is körülveszik. Ezek a színek jelzik az első eredményeket. Azt a finom fénykisugárzást látjuk, amelyet a kezdeti próbálkozásnál még nem tudtunk érzékelni. Röviddel ezután már a szemkörzésnél is színeket kezdünk látni.  Hunyjuk be a szemünket, és pihentessük egy kicsit. Ezután folytassuk a gyakorlatot a következő színnel. Figyeljük meg, hogy mit tapasztalunk. Ne kedvetlenítsen el, ha az első próbálkozások során nem látunk színeket, sem utóképet. A gyakorlat és a koncentrálás meg fogja hozni az eredményt, vegyünk sorra annyi színt, amennyi 10-15 percbe belefér.
 

Színek és asztrális megfelelőik:

piros - zöld
kék - narancsszín
sárga - lila
sárgászöld - vöröseslila
vörösesnarancs - kékeszöld
sárgásnarancs - kékeslila

A színes ábra utóképe, noha nem része az aurának, a retina pálcikáinak és csapjainak az ingerületét jelzi. Az utóképen olyan finom színeket is észlelhetünk, amelyeket az eredeti képen nem láttunk. A fókuszkontraszt-gyakorlat a csillag másodlagos árnyalatának észlelését segíti elő. Vagyis láthatóvá kezd válni a csillag aurája. 

3. Fénykontraszt-váltó ábra

Ez az ábra két célt szolgál. Az egyik: serkenteni és edzeni a retina csapjait, amelyekkel a fény erősségét érzékeljük. A színeket ugyanis döntő mértékben a pálcikák, míg a fényt általában a csapok észlelik. Minél erősebb inger éri a csapokat, annál élesebb fényspektrumot képesek érzékelni.  Az ábra másik célja: elősegíteni az úgynevezett "lágy fókuszálás" képességének a kifejlesztését, amely lehetővé teszi az emberek körüli aura látását. A lágy fókuszálás voltaképpen nem más, mint a jól ismert, távolba révedő tekintet, amely inkább egy területre, semmint meghatározott pontra irányul. Ezt a fajta fókuszálást hivatott az ábrával végzett gyakorlat kifejleszteni, mert így lehet a legkönnyebben látni az embereket körülvevő aurát. Az ábrán egy fehér csillagot látunk, fekete háttérrel. A fehér és a fekete ellentéte gyorsabb alkalmazkodásra kényszeríti a csapokat. Gyakorlataink végcélja, hogy akkor lássuk az aurát, amikor csak akarjuk, vagyis tetszésünk szerint be- és kikapcsolhassuk. Ebben segít ez az ábra.  Tekintetünk fókuszát irányítsuk a csillag közepére, és próbáljuk meg úgy látni, mint a sötét háttérben megnyíló fényt. Végezzük el most is az első gyakorlatnál megtanult húzó mozgást, és engedjük, hogy a csillag alakú nyílás behúzza a szemünket, majd visszaengedje. Most összpontosítsunk a csillag közepére, fókuszáljunk a csillagra, közben számoljunk lassan 15-ig. Ekkor váltsunk a szemünkkel, és tekintetünkkel fogjuk be a csillag körüli fekete mezőt. Ezzel a váltással egyszerűen megpihentetjük a szemünket, megtörjük a csillagra fókuszálást, lágyan nézzük az egész területet. amelyben benne van a csillag is. A célirányos fókuszálást lágy szemlélődés váltja fel, amely egy határozott pont helyett az egész látómezőre irányul.  Ismét fókuszáljunk a csillag közepére, számoljunk 15-ig, majd lazítsunk a koncentráláson. Figyeljük meg, hogyan viselkedik a szemünk a gyakorlat alatt. Érezni fogjuk, hogy a szemizmok megfeszülnek, majd ellazulnak.  Ha nehézségeink lennének a gyakorlattal, próbáljuk fókuszba helyezni a csillag egyik szárát, koncentráljunk az adott pontra 15 másodpercig. Ezután lazítsuk el a tekintetünket, és fogjuk be az egész ábrát, majd ismét fókuszáljunk a csillag egyetlen szárára. Tetszés szerint végigmehetünk a csillagnak mind az öt szárán, ebben az esetben növeljük a fókuszálás idejét.  Amikor ezzel az ábrával gyakorolunk, egy idő után érdekes jelenséget fogunk tapasztalni. Mihelyt szemlélődésre váltunk, a csillag körül lágyan kirajzolódó árnyékot kezdünk látni. Ez más, mint az előbbi gyakorlatoknál megismert utókép, a csillagnak csak egy vagy két szára körül jelenik meg, de megjelenik. Kezdetben csaknem szürke, de ahogy folytatjuk a gyakorlatot, más színek is felvillannak benne. Rendszerint a kék jelenik meg elsőnek, és ez azt jelenti, hogy megnyílóban van auralátásunk.

4. Szemmozgató ábra

Ez az ábra a szemizmok általános edzésére szolgál, a gyorsabb fény- és színérzékelés képességét fejleszti. Ezt a gyakorlatot olyan gyorsan kell végezni, amilyen gyorsan csak tudjuk, mert itt a siker kulcsa a sebesség. Minél gyorsabb szemmozgást tudunk elérni, annál biztosabban tudunk olyasmit érzékelni, ami nem magától értetődően látható. A gyors szemmozgás nagyobb pálcika- és csaptevékenységet eredményez a retinán. Minél gyorsabbak vagyunk, annál könnyebben észleljük a színeket.  Az ábra bármelyik pontjával kezdhetjük a gyakorlatot. Tekintetünket a választott pontról hirtelen irányítsuk a szemben lévőre, majd egy másodpercnyi pihenő után vissza az eredeti pontra, innét a mellette lévőre. Az a lényeg, hogy a gyakorlat során végezzünk függőleges, vízszintes, átlós és körkörös mozgást is.  Nagyon egészséges ezt a gyakorlatot mindkét szemmel külön-külön és együtt is elvégezni. Sok embernek az egyik szeme gyöngébb, mint a másik, ez a gyakorlat elősegíti, hogy a „lusta szem" utolérje a másikat, mert mindkettőt maximális munkára kényszeríti. A tenyerünkkel takarjuk le az egyik szemünket, és a szabad szemünkkel pásztázzuk végig a pontokat, majd váltsunk, ezután mindkét szemünkkel együtt végezzük el a gyakorlatot. Ahogy a többi gyakorlatot, ezt se végezzük 10 percnél tovább egy-egy alkalommal. Ha feszültséget éreznénk a szemünkben, azonnal hagyjuk abba. Ne felejtsük el, hogy olyan szemizmokat tornáztatunk, amelyek hosszú időn át tétlenségre voltak kárhoztatva. Rosszul tennénk, ha rövid idő alatt akarnánk sokat elérni. Legyünk türelmesek és kitartóak, sose felejtsük el, hogy az aura látására természetes képességünk van.