Da Mo Tizenkét Gyakorlata

Da Mo, akinek vezetékneve Sardili és akir Bodhidharmaként ismertek, egy kis törzs hercege volt India déli részén. A töredékes történelmi feljegyzések alapján feltételezhetően i.sz. 483-ban született. Ebben az időben a kínaiak Indiát tartották szellemi központnak, mivel India volt a buddhizmus forrása, a Tan pedig igen jelentős befolyást gyakorolt Kínára. A kínai császárok közül sokan küldtek szerzeteseket Indiába, akik a buddhiszmust tanulmányozták, és kéziratokat hoztak magukkal, mások indiai szerzeteseket hívtak meg Kínába, hogy tanítsanak. Ez utóbbiak egyike volt Da Mo. Őt sokan bódiszattvának, olyan lénynek tartják, aki megvilágosodott, mégis lemondott a nirvánáról, hogy megmentsen másokat. Röviden a buddhizmus egy világvallás, amelynek alaptanítása szerint Gautama Buddha, miután elérte a nirvánát, azaz a születés és halál körforgásából való megszabadulást és a tökéletes boldogságot, másoknak is tanítani kezdte, hogyan érhetik el ezt az állapotot. A buddhistákat három fő csoportra osztják, aszerint, hogy Buddha tanításának melyik változatát követik. E háromféle tanítást nevezik "Három Jármű"-nek vagy "San Sheng"-nek. Közülük az első a Mahayana, vagy "Da Sheng", a Nagy Jármű, amely magában foglalja a tibeti buddhizmust valamint csan vagy zen buddhizmust is, amit sokan ismernek Nyugaton. A második a Praktika, vagy "Chung Sheng", a Középső Út, amely a cselekvésről szóló tanítás, és amelyet többnyire vándor szerzetesek gyakorolnak. A harmadik a Hinayana, vagy "Shao Sheng", a Kis Jármű, ez utóbbit általában aszkéta szerzetesek gyakorolják az egyéni megvilágosodás elérése végett.

Da Mo a Mahayana követője volt és i.sz. 526-ban vagy 527-ben jött Kínába, Liang Wu császár (Liang-dinasztia) uralkodása idején. Először a kantoni Kuan Shao templomba látogatott. Kanton kormányzójam Shaou Yon, beajánlotta Da Mót a császárnál, így kapott meghívást a császári udvarba. A császárnak azonban nem tetszettek Da Mo buddhista tanításai, ezért Da Mo Henan tartományba, a Shaolin-kolostorba utazott, és töltötte hátralévő életét. A Shaolin-kolostort i.sz. 377-ben építették a Shao Shih-csúcson, a Sonn hegységben, Teng Fon Hsienben, Wei császár rendeletére, a buddhista Pao Jaco részére, hogy ott tanítson és imádkozzon. Kezdetben a szerzetesek nem gyakoroltak harcművészeteket.

Amikor Da Mo megérkezett a kolostorba, látta, hogy testgyakorlás híján a szerzetesek mennyire legyengültek. A szerzetesek állapota annyira elszomorította, hogy 9 éven át teljes magányban meditált. Ezalatt két könyvet írt, de csak az egyik, a Yi Gin Ching (Az izomfejlesztés könyve) maradt fenn. Da Mo 450-ig, 57 éves korában bekövetkezett haláláig a Shaolin-kolostorban élt.

Lu Yu, a Déli-Sung-dinasztia (1131-1162) költője egy verset írt, Da Mo filozófiájáról.

"Mások lázadoznak, én nem mozdulok,
Vágyakat kergetnek, én nem mozdulok,
Hallom a bölcsek bölcsességét, én nem mozdulok,
Csak a magam útját járom."

Több, mint 1400 éve gyakorolják rendszeresen Da Mo Wai Dan gyakorlatait a Shaolin-kolostor szerzetesei. Ezeket a gyakorlatokat titokban tartották, a kínai tömegek csak a XX. században ismerhették meg és kezdhették gyakorolni. Ezek a gyakorlatok könnyűek és jótékony hatásuk rövid időn belül tapasztalható. A Shaolin szerzetesek nem csak azért gyakorolták ezeket, hogy fokozzák a Chi keringését és megóvják egészségüket, hanem azért is, hogy a Chi-t a megfelelő izmokra koncentrálva, fejlesszék belső erejüket. Mivel ezek a gyakorlatok a mozgásos Wai Dan-hoz tartoznak, fennáll a veszélye a San Kung-nak, azaz energiaszóródásnak, amint azt már fentebb említettük. Hogy elkerüljék a San Kung-ot, a szerzetesek a Nei Dan meditációt gyakorolták, hogy a vezetékeket Da Mo gyakorlatainak végeztével is nyitva tartsák.

A gyakorló keressen egy megfelelő helyet a szabad levegőn és arccal kelet felé álljon, laza, természetesen egyenes háttal, vállszélességű terpeszben, a lábfejek párhuzamosak. Azért álljunk arccal keletnek, mert ez kedvező a föld forgása és a napenergia áramlása szempontjából.

A terpeszben ellazul a láb és a comb a gyakorlat alatt. Tartsuk zárva a szájat és nyelvünk hegyét lazán, feszülés nélkül érintsük a szájpadláshoz. A kínai meditációban ezt az érintést "Da Chiao"-nak, azaz hídépítésnek nevezik, mert ez az a pont, ahol összetalálkozik a Yin és a Yang keringés. A gyakorló tapasztalni fogja, hogy a nyál összegyűlik a szájában. Ezt le kell nyelni, hogy ne száradjon ki a torok a légzés-koncentrációnál.

A sikeres gyakorlás kulcsa a tudat összpontosítása a gyakorlás területére és a légzésre. Enélkül a Chi-keringés eredeti célja elvész és hiába gyakorolunk.

Több olyan dolog van, amit a gyakorlónak el kell kerülnie. Az első a túlzott éhség vagy nagyon jóllakottság. Az éhség megzavarja a helyes összpontosítást. Várjunk legalább 30 percet, de inkább egy órát étkezés után, mert ekkor a Chi már kevésbé összpontosul az emésztésre. A második, hogy ne gyakoroljunk egy napig nemi aktus előtt vagy után. A harmadik, hogy ne gyakoroljunk fáradtan, amikor figyelmünk irányíthatatlanul kószál. A negyedik, hogy ne fogyasszunk alkoholt gyakorlás előtt, és végül ne gyakoroljunk, ha nagyon nyugtalanok vagyunk, mert akkor nagyon nehéz az összpontosítás.

A gyakorlatokat folyamatosan, sorban egymás után végezzük, hogy megőrizzük a fejlődő energiát. Például az első gyakorlat a csuklónál fejleszt energiát, a második az összegyűlt energiát átviszi a csuklótól az ujjakhoz és a tenyérhez és további energiát fejleszt. A harmadik gyakorlat átviszi az energiát a tenyértől és a csuklótól a karba és így tovább.

Mindegyik gyakorlatot ötvenszer ismételjük. Egy ismétlés két részből áll: belégzésből, ezalatt ellazítjuk az izmokat, vagy a végtagokat, valamint kilégzésből, mialatt képzeletben kissé összeszorítjuk az izmot és elképzeljük, hogy az energia beáramlik az adott területre. Az izmokat kicsit meg is feszíthetjük. A karokat ne nyújtsuk ki teljesen ezeknél a gyakorlatoknál. 50 ismétlés után kezdődik a soron következő gyakorlat, megállás nélkül. A kezdők először nehéznek találják ötnél több gyakorlat teljesítését egy alkalommal, az ötös szám egyébként is megfelel, mivel ez 15-20 perces gyakorlást jelent. A másik változat, hogy a gyakorló végigcsinálja mind a 12 gyakorlatot kevesebb, például 20 ismétléssel a gyakorlatsor így is 20 percet vesz igénybe. Ha naponta egyszer vagy kétszer gyakorolunk, hat hónap alatt képesek leszünk az összes gyakorlatot ötvenszer megismételni. Ha valaki három éven át folytatja az edzéseket, óriási erőt es energiát fejleszthet. Ezek a gyakorlatok annyira megnövelik az idegek és az izmok hatékonyságát, hogy azokat a teljesítőképességük határán használhatjuk a harcművészetekben. Egészségmegőrzéshez napi öt gyakorlat elegendő.
 

		1. GYAKORLAT (2-4. ÁBRA) Tartsuk a kezeket a test mellett, a tenyér nyitott és lefelé néz, az ujjhegyek előre állnak, a könyök behajlik. Képzeljük el, hogy a tenyereket kilégzéskor lefelé nyomjuk, majd belégzéskor ellazítjuk. Ez a formagyakorlat a Chi-t a csukló területére irányítja, és 50 ismétlés után a tenyér valamint a csukló területén meleget érzünk.
2-4. ábra
		2. GYAKORLAT (2-5. ÁBRA) A kar mozdítása nélkül szorítsuk ökölbe a kezünket, a tenyér lefelé néz, a hüvelykujj kinyújtva a test felé. Kilégzéskor képzeljük el, hogy összeszorítjuk az öklöt és hátrafelé toljuk a hüvelykujjat. Belégzéskor lazítsunk. A csuklót hajlítsuk hátra, hogy megtartsa az első gyakorlatban fejlesztett energiát.
2-5.ábra

3. GYAKORLAT (2-6. ÁBRA)

Ismét a karok mozgása nélkül fordítsuk az öklöt úgy, hogy a tenyerek egymás felé nézzenek és helyezzük a hüvelykujjat az ujjak fölé úgy, mint a szokásos ököltartásban. Kilégzéskor képzeljük el, hogy összeszorítjuk az öklöket, belégzéskor lazítunk. Ez serkenti a karok izmait és idegeit, ezért az energia odagyűlik.

4. GYAKORLAT (2-7. ÁBRA)

Nyújtsuk ki a karokat egyenesen a test előtt, a tenyerek egymás felé nézzenek, kezünk ököltartásban marad. Kilégzéskor képzeljük el, hogy összeszorítjuk az öklöket, belégzéskor lazítsunk. Ez a vállakban és a mellkasban fejleszti az energiát.

5. GYAKORLAT (2-8. ÁBRA)

Kinyújtjuk a karunkat egyenesen felfelé, a tenyerek egymás felé nézzenek, kezünk ökölben. Kilégzéskor képzeljük el, hogy öklünket összeszorítjuk, belégzéskor lazítsunk. Ez a vállakban, a nyakban és az oldalizmokban fejleszti az energiát
 

 

	7. GYAKORLAT (2-10. ÁBRA) Nyújtsuk ki a karjainkat oldalt, a tenyerek előrenéznek. Kilégzésnél képzeljük azt, hogy összeszorítjuk az öklünket, belégzéskor pedig lazítunk. Ez a gyakorlat a vállakban, a mellkasban és a hátban fejleszti az energiát.
2-10.ábra

8. GYAKORLAT (2-11. ÁBRA)

Nyújtsuk ki a karjainkat egyenesen előre, a tenyerek egymásra néznek, de a karok könyökben enyhén behajlanak, ezáltal a karok kört alkotnak. Képzeljük el, hogy öklünket összeszorítjuk, és vezessük az energiát kilégzéskor a karokon át az ökölbe, belégzéskor lazítunk.

9. GYAKORLAT (2-12. ÁBRA)

Húzzuk az öklöket a test felé behajlítva a könyököt, az öklök az arc előtt, kifelé néznek. Kilégzéskor képzeljük el, hogy öklünket összeszorítjuk, belégzéskor lazítunk. Ez a gyakorlat hasonlít a hatodikhoz, de az öklök itt közelebb vannak egymáshoz és előrenéznek, így a gyakorlat más izmokat feszít. A gyakorlat felerősíti a karok energiaáramlását.

2-11.ábra	2-12.ábra

 

	10. GYAKORLAT (2-13. ÁBRA) Emeljük fel a karokat függőlegesen. Az öklök előre néznek, a felkarok oldalt kifelé állnak, függőlegesen a talajhoz képest. Kilégzéskor képzeljük el, hogy összeszorítjuk az öklünket, belégzéskor lazítunk. Ez a gyakorlat keringetni kezdi a váll környékén fejlődött energiát.
	11. GYAKORLAT (2-14. ÁBRA) Hajlítsuk be a könyököt, engedjük le az öklöket az alhas elé, tenyérrel lefelé. Kilégzéskor képzeljük el, hogy az öklünket összeszorítjuk, és a keringetéshez vezessük az energiát a karokba. Belégzéskor lazítás. Ez az első gyógyító gyakorlat.
	12. GYAKORLAT (2-15. ÁBRA) Emeljük fel a karokat egyenesen a test előtt, a tenyér nyitott, felfelé néz. Kilégzéskor képzeljük el, hogy valamit felemelünk, belégzéskor lazítunk. Ez a második gyógyító gyakorlat.
2-15.ábra