|
Jasmuheen (ejtsd: dzsazmuhín), ausztrál származású
hölgy, 1993. júniusa óta pránából, levegőből és kevés vízből él. Nem böjtöl, nem
éhségsztrájkol, hanem a mindenki számára folytonosan jelenlévő kozmikus, szabad
energiából és levegőből tudatosan táplálkozik.
Könyve előszavában így ír: "Mulatságos, hogy ha
valamit tényleg meg kell csinálnunk, akkor az addig nem hagy békén bennünket,
amíg el nem végezzük! Olyan, mint egy Keljfeljancsi, ami mindig az orrunk elé
pattan, bármennyire is próbáljuk lenyomva tartani! Azt
hiszem, ez történt ezzel a könyvvel és azzal az egész folyamattal, amit én, és
mostanra sokan mások végigcsináltunk azért, hogy lehetővé tegyük fizikai
testünknek, hogy pusztán a fény táplálja és tartsa életben.
Bár 1995 szeptemberében azt a sugallatot kaptam, hogy készítsek egy
tájékoztató füzetet arról, hogyan tarthat bennünket életben a prána, de soha nem
vágytam sem arra, hogy széleskörűen "reklámozzam" ezt az eszmét, illetve a saját
tapasztalataimat, sem pedig arra, hogy bárkinek is fizikai segítője legyek e
folyamat végigcsinálása közben. Akkor ez nem tartozott földi szolgálatom
feladatai közé. Miután 1993 júniusában végigcsináltam
a (később részletesen leírt) "folyamatot", mintegy hat hónapra befelé fordultam.
Meditáltam (sokszor naponta mintegy három órát is), naplót írtam és általában
arra törekedtem, hogy tiszta és jól érthető kommunikációt folytassak a belső
vezetőmmel. Ebben az időszakban kezdtem nagyon világos
üzeneteket és utasításokat kapni (channelling) az isteni énemtől arra
vonatkozóan, hogy mi a célom és "küldetésem" a jelenlegi megtestesülésemben.
Megalapítottam a Self Empowerment Academy-t (Önerőnkre Ébresztő Akadémiát) és a
Rezonancia Művészete elnevezésű tanfolyamokat kezdtem tartani, továbbá
szemináriumokon tanítottam mindazt, amire rájöttem. Elutaztam bárhová, ahová
csak hívtak. 1995 közepén meghívtak a Mesterek
Nemzetközi Gyűlésére, amit az új-zélandi Taupo-tónál rendeztek meg. A meghívást
kifejezetten azért kaptam, hogy mondjam el a tapasztalataimat arról, hogyan
lehet pránából megélni. Ekkoriban már jó ideje nem is gondoltam erre, azonban
időközben még több dolgot megértettem azóta, hogy leírtam a Rezonancia Művészete
c. könyvem 27. fejezetét alkotó megjegyzéseimet. Nem
hiszem, hogy közülünk, akik tucatnyian végigcsináltuk a 21 napos folyamatot
1993. júniusában, bárki is sejtette, hogy mennyire megosztja majd ez a dolog
nemcsak a mi fénymunkás közösségünket, de a Melbourne-ben, Adelaide-ban,
Perth-ben és Tasmániában működő összes többi közösséget, sőt valószínűleg
másokat is, akikről tudomásom sincs. Sokan úgy
reagáltak a 21 napos folyamatra, hogy lehetetlen "az átlényegülésig böjtölni
magad". Mások kijelentették, hogy valószínűleg nem tudnának lemondani az
evésről. Többen még pénzt is felajánlottak azért, hogy engedjem meg, hogy
mindenhová kövessenek, így bizonyítva be nekik, hogy nem vagyok "zugevő". A
folyamat sok kétséget és félelmet keltett, sok kritikát és bírálatot váltott ki.
Sokan végigcsinálták a 21 napos folyamatot, de utána áttértek egy friss
gyümölcsökből és zöldségekből álló étrendre, egyesek pedig visszatértek a
korábbi étkezési szokásaikhoz. Bár a 21 napos folyamatot végigcsinálók --
elvárásaiktól és ráhangolódásuktól függően -- különbözőképpen fejlődnek tovább,
de kétségkívül csak a fény táplálja azokat, akik nem hagyják abba ezt a
folyamatot. A 21 napos folyamat lényege nem a
böjtölés, hanem a megengedés és a bizalom. Arról van szó, hogy olyan magasabb
rezgésszintekre hangolódjunk rá, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy a
kozmikus fény tartson életben bennünket. Arról szól, hogy ráébredjünk: itt és
most megkaptuk ennek lehetőségét. De nem is egy
önmegtagadási folyamat ez. Az utóbbi években gyakran közölték velem a mestereim,
hogy még a folyadékok ivását is hagyjam abba. Biztosítottak arról, hogy a
testnek csak "folyékony fényre" van szüksége. Én azonban szeretek egy csésze tea
mellett beszélgetni a barátaimmal, és -- e könyv írása idején -- még nem győztem
le az ízek hiánya miatt időnként felbukkanó unalom érzetet. Amikor úgy tudom
abbahagyni az ivást, hogy nem érzem azt, hogy valamitől megfosztom magamat,
akkor abba is fogom hagyni, mivel ennek az útnak minden lépését örömmel és
kényelmesen, könnyedén és kecsesen akarom megtenni. |